Nos, a zenészek legnagyobb bevétele nem a hanghordozó eladása, nem is a koncertezés!
Kitaláljátok?
A jogdíj!
Az ATISJUS-nál minden évben vérremenő botrányok vannak, hogy melyik zenész hol áll a népszerűségi ranglétrán. Ebbe beleszámítják a rádióban, TV-ben, szórakozóhelyeken, csengőhangokban, hívásvárakoztató hangokban, sőt még az amatőr zenekarok koncertjén elhangzó számokban felcsendülő dallamokat. Ezt a ranglistát mindig az érdekek állítják fel. Képtelenség lenne minden koncerten, minden rádió, TV adását, csengőhangokat stb.-t figyelni. Az eladott üres, és jócskán indokolatlanul megfizetett adathordozók után járó jogdíjak milliárdos tételeket jelentenek. (Plusz a legális forgalomból származó jogdíjak.)
Ezeket a súlyos milliárdokat érdeklobby-k alapján fizetik ki, avagy szét. A népszerű, agyonjátszott, de kezdő zenekarok vajmi kevés pénzt látnak ebből szemben az öreg harcosokkal, akik nagyot kasszálnak a jogdíjakból. Ezek azok az emberek, akik a 70-es, 80-as években népszerűek voltak, ma egy szart sem érnek, ellenben megpróbálják magukat bugyuta show-kban felszínen tartani, majd csapkodják az asztalt az Artisjus-nál, hogy ők még mekkora sztárok.
Csak, hogy tudjátok, hogy pl. a NOX-nak miért csúrran cseppen, de le merném fogadni, hogy Kordának, Patakinak, Presszernek, Aradszky-nak, stb. duzzad a zsebe a semmitől. (Ezzel nem akarom egyiket sem megbántani, de kb. 1/100-nyira sem annyira lehetnek hallgatottak, mint az említett NOX.)