Szigorúan a bott folyamatot tekintve annyiban különbözik ez a felállás a klasszikus LTSP-től, hogy a kernelt valamilyen helyi ezközről kell betöltened, majd a rendszert már használhatod ugyanúgy NFS-ről (ehhez több info itt és itt).
Én úgy csinálnám, hogy feltelepíteném a kiválasztott disztrót a network storage-ra chrootban (debian/ubuntu esetében pl. felcsatolod NFS-en valahova, majd nekiesel debootstrap-el és a végén chroot-ban lefuttatod a base-config-ot). Ezután pl. ezt a HP cuccot felbootolnám egy pendrive disztróról, ott forgatnék egy kernelt a számomra szükséges cuccokkal, azt felmásolnám a beépített Flash-ébe és módosítanám a boot loadert (ha szerencséd van, akkor LILO vagy GRUB), hogy a saját kernelemet bootolja fel, a megfelelő paraméterekkel. Ehhez persze az kell, hogy ne valamilyen read-only filerendszeren (pl. squashfs) legyen a vékony kliens eredeti rendszere. Ezután már nincs szükség a pendrive-ra.
Ha más vékony klienset választasz, amiben nincs alapból storage, akkor jó eséllyel lesz benne IDE/CF kártya hely, vagy akár a pendrive is megoldás lehet.
Arra figyelj oda, hogy a 2.4-es kernel NFS implementációján nem fogsz tudni 2 GB-nál nagyobb fájlokat kezelni, azokat az NFS réteg 2GB-nál szó nélkül elvágja. Ez a rendszert nem érinti, de a /home alatt már lehetnek ennél nagyobb fájlok.
Ugyanez a helyzet SMB-vel, de itt a 2.6-os kernelekben is fennáll a limitáció. CIFS-el, vagy 2.6-os NFS-el megoldható. Előbbi implementációja a kernelben szerintem csapnivaló, így az NFS-t ajánlom, de előbb meggyőződnék róla, hogy a hálózati storage-od NFS serverét nem érinti-e a 2GB limit.