Így visszaemlékezve az egyik leggázabb tulajdonsága az irodalom óráknak, hogy tök passzívak voltunk. El kellett olvasni, be kellett magolni, de megérteni nem szabad (mert a végén még másra gondolsz) csak bemagolni az elemzést és kész.
Soha nem volt olyan, hogy írj egy pár soros verset, de nem jegyre, hanem poénból, és az osztály fogja megszavazni, hogy mennyire jó, és az első 3 helyezett kap egy ötöst, a többi meg egy szaloncukrot.
Soha nem volt olyan, hogy írj egy egy-két oldalas novellát arról amit akarsz, és ahogy a versnél, nincs retorzió, ha nem jó, csak öröm és tisztelet, ha tetszik a többieknek.
Soha nem próbáltuk ki, hogy milyen szabadon alkotni bármit, naná, hogy nem éreztük, hogy ez igazából jó is lehet. Én sem a kötelezők miatt lettem könyvmoly, hanem mert apám könyvespolcát fent volt a Tarzan sorozat, a Rejtő összes, a Verne összes, A gyűrűk ura, az Alapítvány trilógia, az Űrodisszea, később könyvtárból kivettem a Dűnét, innentől kezdve az összes kötelező hirtelen gagyi lett. Én meg hülye technokrata, és ez Verne Gyula hibája. (Akkoriban még Gyula néven szerepelt borítón)