A vásárlónak jogai vannak.
De valójában ez a rendelkezés a kereskedő hasznára válik.
A webes vásárlás hatalmas piac, sokszorosa a fizikai megjelenést igénylő kiskereskedelemnek. De - ahogy itt már felmerült - a termék fizikai érzékelése, megtapintása, összefogdosása, megszagolása stb. az interneten keresztül nehézkes. Kell ezért valami beugrató kukac a vevőnek, ami eloszlatja azt a félelmét, hogy valami szart fognak rásózni. Erre szolgál a visszaküldési lehetőség, amire az ingadozó vevő ráharap. És innentől könnyedén megvásárolja a terméket, azt a terméket is, amire egyébként semmi szüksége nincsen és ha boltba kellene menni, esze ágában nem lenne pénzt költeni rá. A karosszékből ez sokkal könnyebben megy, egy klikk, mégegy klikk és kész is van, legfeljebb ha átverés, akkor visszaküldöm.
A túlnyomó többség nem küldi vissza, mert hozzád hasonlóan gondolkodik. Emiatt akkora profit keletkezik a kereskedőnél a forgalom növekedése révén, amelyikből elvileg röhögve eldobhatná a visszaküldött termékeket. (Persze nem dobja el, hanem újraértékesíti.)
Hasonló ez a korábban nagy népszerűségnek örvendő, fedezet nélkül is adott vásárlói kártyákhoz. Bemész, aláírsz és van 1 millió forintos hiteled a vásárlásra. Ott is abból indul ki a kereskedő, hogy a túlnyomó többség a könnyen szerzett hitelt majd vissza fogja fizetni. Akkora kamatot rendel hozzá, amiből simán telik arra a kisebbségre, amelyik az 1 millió forintos kártyát lemeríti és soha nem fizet vissza belőle semmit. Ha sikerül ezeken valamit végrehajtani, az már a haszon haszna.