Egy dolog marad ki az érvrendszeredből, ez pedig a régóta nyugdíjasok helyzete. A nyugdíjak évről évre a (hivatalos) infláció mértékével emelkednek. Na most ez önmagában is egy érdekes kérdés, az emberek többsége úgy érzi, hogy az árak jobban emelkednek, mint a hivatalosan közzétett inflációs adat, ennek egyik oka, hogy a napi fogyasztási cikkek - álelmiszer, háztartási cikkek, stb. - árai többnyire az infláció felett emelkednek, és ez az, ahol nehezebben lehet visszafogni a fogyasztást. Szoktak is néha nyugdíjas inflációról írni, cikkezni, és ez tényleg magasabb, mint az általános inflációs kosár emelkedése. A másik, hogy a fizetések többnyire infláció felett emelkednek, nem sokkal ugyan, de kumuláltan tíz-húsz év alatt ez már jelentős különbség.
Tehát ha valaki akár átlagfizetéssel nyugdíjba ment húsz éve, annak most jóval kevesebb a nyugdíja, mint aki most megy nyugdíjba átlagfizetéssel. Extrém példa, de volt ismerősöm, aki a 70-es években meglehetősen jó fizetéssel ment nyugdíjba, a nyugdíja több, mint kétszerese volt, mint az én fizetésem, és kb. tíz éve alig volt 200eFt nyugdíja. Ők megérdemelnének némi kompenzációt. Persze az alacsony nyugdíjnak lehet (van) olyan oka is, hogy sokan 'okosba' megoldották, hogy a fizetés jó részét zsebbe kapják, és hivatalosan minimálbéren voltak, na, őket kevésbé sajnálom (persze volt, akit a munkaadója kényszerített erre, de még ott is lehetne mondani, hogy miért hagyta). Mindenesetre az előbbi csoport alacsony nyugdíját valahogy kezelni kéne szerintem.