Valóban az aránytévesztésben bújkál az ördög: amíg az aránytévesztés anomália, addig mondjuk rendben van, de ha már rendszerszintű, akkor a rendszert leginkább csak kidobni lehet. A vita arról van, mikortól lehet rendszerszintűnek hívni.
Az aránytévesztés Orbánéknál az én kényes ízlésemnek egy ideje rendszerszintűnek látszik. Sajnos a TISZA viszont olyan aránytévesztéssel indul, amit nem is lehet aránytévesztésnek hívni, hanem inkább fordított rendszernek. Nehéz a dolga az egyszeri választónak.
Lehet jobban értesz az elnevezésekhez. Minek nevezzük akkor a NER-t ha nem illiberálisnak? Volt itt már state-capure, jobboldali populizmus, jogállamisági deficit, autoriter stb... (vagy hívjuk kegyszerűen NER-nek?)
Véletlenül sem mondanám, hogy jobban értek az elnevezésekhez. Szerintem nevezzük csak NER-nek, bármilyen suta is.
Ha belegondolsz, bármilyen berendezkedést címkézhetsz a végtelenségig. És valószínúleg egyik sem lesz 100%-ban igaz.
Csak a felsorolás alapján:
- state capture - részben igaz, de ha szigorúan vesszük, minden képviseleti demokrácia az, ahol nem kisebbségi kormányzás van. Nagyon kevés a közvetlen demokrácia. Főleg ha a képviselők nem visszahívhatók (a legtöbb helyen nem). Hát még ha igazából el sem számoltathatók (nálunk ettől kaptak vérszemet a képviselők - including ellenzékiek!). De pl. lásd EU parlament. Ott egy képviselő szinte bármit megtehet, semmi következménye nem lesz.
- jobboldali populizmus - igaz valamennyire, de... A FIDESZ-nek nagyon érdekes programja van: elvek szintjén jobboldali, gazdasági programja pedig neoliberális és szocialista. A jobboldali az jobboldali, itt is vannak populista elemek, a szocialista gazdasági elemek egyértelműen populisták. Ha viszont a populistát a neomarxizmus újraértelmezett, pejoratív formájában értjük, akkor egyértelműen nem igaz.
- jogállamisági deficit - homályos fogalom, bármikor el lehet sütni. Hiszen mindent lehet jobban csinálni. Alapvetően a magyar jogállammal (papíron) nincsen nagy baj. De lehetne sokkal jobban is csinálni.
- autoriter - visszakanyarodnék a kormányzóképes kormányra és a képviseleti demokráciára. Persze, hogy autoriter két választás között a fentiek miatt. Melyik nem?
Az én személyes preferenciám a közvetlen demokrácia közelében van, de ha az nem lehetséges, akkor legalábbis a képviselők visszahívhatósága és elszámoltathatósága lenne az a szükséges minimum, amit el tudnék fogadni. Ez persze egyik politikai tényezőnek sem áll érdekében a polgáron (szerintem nem vagyok egyedül ezzel) kívül, szóval nem lesz.
Mi a jelenlegi rendszer lényege és vezérelve, mik az alapértékei?
Megpróbálok tömören, mert nagyon hosszú lenne. Nyilván, amit én gondolok. Sokan mondtak sok mindent, próbálom a sallangok, anomáliák és gumicsontok közül a trendeket kiszedegetni.
- Pártpolitika: megszerezni a hatalmat. Megtartani a hatalmat. (Ez minden politikai pártra igaz, kivéve talán a MKKP, bár most, hogy kaptak pozit és nem mondtak le, rájuk is.)
- Külpolitikai, külgazdasági stratégia: gyarmat-státuszból kitörni.
- Demográfiai katasztrófát elkerülni, lassítani.
Hát kb ennyi. A nemzeti minimum megteremtéséről úgy látom már lemondtak. Maradt a NER, ami mint fogalom az eredeti jelentéséből is lesilányult a rendszer járadékvadászainak és azok kiszolgálóinak kategorizálására.
A többi az következmény (igazából a 2-3. is az), rossz esetben anomália, sallang, felár. Arról persze lehet beszélni, hogy jó eszközökkel, hatékonyan csinálják-e, kell is.