Az teljesen mindegy. Átlag Windows usernek, aki GUI-hoz szokott, nem terminálhoz meg billentyűzetoriánt workflow-hoz, annak nagyon meredek egy vi, vim, neovim, meg egy csempéző ablakkezelő, egyszerűen mert annyira távol áll a hagyományos windowsos desktopos metaforától, szemlélettől. Nem megtanulhatatlan, de kezdőként belelökni valakit ebbe a mély vízbe, az felkérés kudarcra, nem lesz happy end a vége. Ezeket az eszközöket, mint vim, meg tiling WM, nekem is éveimbe került (pedig akkor én már évek óta linuxoztam, nem voltam teljesen kezdő), mire megtanultam, megszoktam, több nekifutás árán. Ez nem olyan triviális, hogy mindenki simán veszi az akadályokat magától. Nem épp intuitív, megszokást igényel, a gondolkodás átformálását, mert egész máshogy használod velük a gépet.
Hiába tartják úgy, az Emacs se könnyebb, hiába nem modális, ott is fejben kell tartani meg begyakorolni egy csomó billentyűakkordot. Kezdőnek majdnem akkora munka az is, mint a vim, ed, sed, stb..
Én nem ajánlom, hogy kezdők ilyen magas szinten kezdjenek, hogy Gentoo vagy Arch, meg tiling, meg vim. Ez csak arra jó, ha meg is tanulja valaki, hogy kiég, túl nagy teher lesz, megutálja, nem fog utána már tudni hová fejlődni. A Unix meg Linux szépsége pont az, hogy be lehet kerülni normiként is, egyszerűbb dolgokkal, felhasználóbarát disztrókkal, asztali környezetekkel, és apránként lehet fejlődni, mindig alakulni, mindig újat tanulni, felfedezni. Olyan, mint egy utazás, sose tudod, hogy hová visz az utad benne, merre fejlődsz. Pont ettől lesz izgalmas meg érdekes.