Amit leírok, az inkább az AMD-féle Zen "c" magokra igaz, az Intel szerintem túllőtt a célon az E magokkal (legalábbis desktopra biztosan).
Ahogy egyre több magot terhelsz le, nő a fogyasztás, így az elérhető maximális órajel egyre lejjebb megy, hogy a teljes "package" fogyasztási keretbe beleférjen. Vagyis nem lineárisan skálázódik a teljesítmény (és most nem a szoftveres részére gondolok), mert az összes mag órajele megy egyre lejjebb és lejjebb.
Egy bizonyos szint után az újabb mag leterhelésével már annyira alacsonyra le kell vinnie az órajelet az összes "nagy" magon, hogy jobban jársz egy kisebb teljesítményű maggal:
- Egyrészt a kis mag a közös fogyasztási keretből kevesebbet vesz el, tehát a már leterhelt nagy magok órajelét kevésbé csökkenti tovább.
- Másrészt ebből a kevés fogyasztási részesedésből a kis mag azért több számítási teljesítményt hoz ki, mint amit egy nagy mag tudna ugyanennyiből.
- Harmadrészt a kis magok általában alacsonyabb maximális órajellel rendelkeznek, viszont mire sorra kerülnek az ütemezésben (az összes nagy magnak már van kiosztott feladata), addigra a nagy magok órajele is lemegy annyira, amit a kis magok tudnak. Például felesleges 16 darab magot legyártani úgy hogy mindegyik tudjon 6 GHz-et, ha a fogyasztási keretbe csak 1 mag 6 GHz-en járatása fér bele és mondjuk 8 leterhelt magnál már csak 3,5 GHz-en tudnak menni. Akkor a 9.-16. magokat bőven elég max 3,5GHz-es órajelre tervezni.
Mindez persze feltételezi, hogy a "kis" mag funkcionálisan teljesen ekvivalens a "nagy" maggal, csak a maximális órajele alacsonyabb, valamint kevesebb cache van benne. Ez nagyjából az AMD-féle megoldásra igaz, a kis "c" magok logikailag teljes értékű Zen magok, csak az alacsonyabb cél-órajel miatt kevesebb és kisebb tranzisztorokkal (igen, nagyon nagy órajel eléréséhez van olyan, hogy több tranzisztor kell ugyanannak a logikának a megvalósításához). Cserébe itt a "c" mag területre csak ~50-60%-a a nagy Zen magnak.
Az Intel egy teljesen másik fejlesztési irányból indulva (a régi Atom processzorok design-ját továbbfejlesztve) csinálta az E magokat, amik ugyan sokkal kisebbek, kb 25%-a P magnak és sokkal kevesebbet is fogyaszt, viszont utasításkészlet szempontból sincsenek egy szinten. Emiatt a P magokból is ki kellett herélni az AVX512-t, mert (surprise-surprise) az alkalmazások nem tudják lekezelni, hogy néha AVX512-t tudó magon futnak, de menetközben bármikor átütemeződhetnek AVX512-nékülire és viszont. Szóval ezért gondolom, hogy az Intel egy picit "túltolta" és óvatosabban kellett volna ezt bevezetniük.