Nem tudom hogy az Ubuntu publikálja-e a telepítési számokat, de szerintem a nem LTS verziók számai meredeken esnek, közben ezt akarják tesztkörnyezetnek használni, de egyre kevesebben akarnak tesztalanyok lenni, mivel már az előző LTS is "elég jó" volt. Emiatt ráadásul fragmentálódik a felhasználói bázis, sok helyen kivárják a 3 éves desktop support lejártát, és akkor váltanak az akkor már 1+ éves új LTS-re. Emiatt a friss LTS is kevesebb tesztelést kap...
Szerintem a hagyományos, rengeteg programot és libraryt tartalmazó, - app store-okat kiváltó - distrók ideje lassan lejár, csak az utód még nincs kész. Amikor megjelent az APT 26+ éve, egy csoda volt, hogy úgy tudtunk programokat felrakni, ami minden függőségét vitte magával. Ebben az időben Windowson az volt a megszokott, hogy az app belehányt egy csomó DLL-t a Windows könyvtárba, uninstall persze nem volt.
Ma már a legtöbb nagyobb alkalmazás (beleértve az Ubuntuban találhatóakat is, mint egy Chrome vagy egy LibreOffice) főleg saját maga szállítja a függőségeit, pont azért, hogy minél kevesebb külső függése legyen, és könnyebben lehessen úgy frissíteni, hogy közben az OS-t nem frissítjük. Hasonló célból jelent meg a Flatpak és az AppImage is, még hozzáadva a distrófüggetlen terjesztést.
A következő evolúciós lépés szerintem az immutable base distro + köré épített alkalmazás ecosystem / app store-ok, konténer registryk. Szerver oldalon már egyértelműen erre fele halad mindenki (Ubuntu Core, OpenSUSE Leap Micro és MicroOS, ... stb.). De már kliens oldalon is megjelentek az első fecskék, akár az Omarchy, akár a OpenSUSE Aeon.
Ugyanez látszik már a MacOS-ben is, az alaprendszer gyakorlatilag read-only, a factory reset egyszerűen törli a többi APFS volume-ot.