A fentiekben fogalmi zavar van. Ahol a jog sértve van, ott hitelesen a jog reparál, nem a laikus hit.
A politikai vitákat nem lehet a jog eszközeivel kezelni, bár az EU ezt nemcsak próbálja, hanem mindkét bíróságán (a luxemburgin és a strassbourgin) gyakorolja is. Ez nem új jelenség, mindkét bíróságon a bírák kiválogatása évtizedes mérkőzés volt még jóval azelőtt, hogy Magyarország csatlakozott volna az EU-hoz. A migrációval kapcsolatos Magyarországgal szembeni ítélet ékes bizonyítéka annak, ahogyan az EU egyik ideológia irányzata a jogot politikai szolgálatba állította. A magyar egytemisták kitiltása a Horizont+ programból pedig kifejezetten jogellenes, de ez a bosszúszomjas brüsszelitákat semennyiben sem zavarja. Ha már a példákról van szó, de "számos egyéb példa is van", hogy kellő önbizalommal egy laikus szófordulattal éljek..
Az ún. "tárgyilagos szemlélettel" a jognak nincsen dolga. Ízlés, ideológia, propaganda, demagógia, hit a jogon kívüli fogalmak, nem célszerű keverni őket a joggal. Politika és jog önkényes keveréséből ilyen ideológiailag befolyásolt felsorolások születnek, mint a fenti. Ne értsd félre, a te politikai véleményed arról, hogy mi helyes és mi nem, mi jogszerű és mi nem, simán lehet akármi, de ennek a joghoz azon kívül, hogy jog szerint szabadon hihetsz abban, amihez kedved szottyan, semmi köze nincsen. Pláne nincs ahhoz, hogy van-e jogállamiság vagy nincs Magyarországon. A jogállamiság megsértésére jogot alapozni csak jogsértés esetén lehetne, ez pedig - hasonlóan a szubjektív hiteden alapuló fenti felsorolásod elemeihez - jogilag bizonyítatlan.