Egyetértek, a jelenből kell kiindulni, de tervezni a jövőre kell.
Most van X kapacitás atomenergia, urán elegendő 80 évre (mintha ebben a 80 évben konszenzus lenne köztetek: ennek a mennyiségét kivételesen mintha leírtad volna valahol, én nem néztem utána).
Ha 10 év múlva 2X kapacitás lenne, akkor 10 év múlva már csak 35 évre elegendő kapacitás lenne (egyszerűsítve: pontosan 10 év múlva ugrik pontosan 2x-esére a kapacitás).
Ha 2X helyett 3X atom kapacitásra lövünk 10 év múlva, akkor már csak 23 év atomenergiánk lenne hátra.
Kérdés, ami felmerül:
- 35/23 évre van értelme felépíteni +X/2X kapacitást?
- +X/2X kapacitás megoldja az energiaigényt (növekedést), azaz elegendő? Ha jobban növeljük az atomenergia kapacitást, gyorsabban csökken a készlet.
- mi lesz 45/33 év múlva, ha kiesik a 2X/3X kapacitás? Tudom, ez az unoka iskolája kategória, de az nem olyan lesz, hogy valamit kihúzunk a kalapból. Addigra ki kell fejleszteni az alternatív rendszereket/ellátást. Lehet fogadásokat kötni a fúziós energiára, de mi van, ha nem jön be?
Én értem, hogy az atommal nem nő a CO2 kibocsátás (merthogy csökkenthető a kiegészítő szén/gáz mértéke, mikor süt a nap, fúj a szél), de az is látszik, hogy minél több az atom, annál közelebb van az az időpont, amikor kényszerpálya lesz, azaz meg kell oldani az energiatermelést atom nélkül. Továbbá közeledve az urán készletek végéhez, ki tudja miként alakul a piac, miként borulnak a költségvetések.