Kiegészítem amit írsz. Én sem vagyok szakértő, de amit írok, nem vélemény, hanem személyes tapasztalat, másoknak simán lehet ettől eltérő tapasztalata.
Ritkán "jön be" új dolog Kínában. Szakemberek, tanult kutatók, többnyire a párt köreiben, kutatóintézetekben, folyamatosan dolgoznak a koncepciókon és az irányítás módján. Döntéseket hoznak az irányokról és a döntések alapján rengeteg sok állami pénzről döntenek, de nincs olyan központ, ahol mikromenedzselnék a döntéseket. A kínai rendszer nem direkt tervutasításos irányítású, ahol a központ "leosztja a terveket". A személyes kapcsolatoknak komoly jelentősége van, A párt irányítása inkább informális. A bank párttitkára ismeri a prioritásokat és a vállalat párttitkára ismeri a bank párttitkárát. Akár többet is. A személyes ismeretség fontos, de a döntéseket üzleti alapon hozzák. A párt prioritásaival szembe menni lehetetlen is meg értelmetlen is. Az állam szerepét másképp fogja fel a kínai vállalkozó, mint a magyar. A kínai vállalkozó számára az állam egy hasznos támogató, akinek a tulajdonrésze segíti a saját sikerét, mert a rendszerben könnyebb az állam mellett előre jutni, mint az állammal szemben. A "nemzeti érdek" fogalmilag tiszta és erős, legalábbis azoknál a vállalkozóknál, akikkel nekem eddig dolgom volt. Sőt, ami érdekes, a mainland kínai, a tajvani, hongkongi vagy szingapúri kínai számára a kínai nemzeti érdek ugyanúgy kézenfekvő, nem igazán érzékelek különbséget közöttük. Az eltérő termelési mód, állami környezet, az önálló tajvani, hongkongi vagy szingapúri hovatartozás nem csökkenti a kínai egybetartozást, egyáltalán nincs ellentétben vele, jól megfér mellette. Egymás között a versenyben egy kanál vízben megfojtanák egymást, de más ázsiai tőkével szemben pl. szorosan összezárnak, egyedül Indiától tartanak. Mástól nem. Hogy mi okozza a tartózkodásukat Indiával szemben, azt nem tudom, még nem sikerült kiderítenem. Korrupció biztosan van, de én nem találkoztam még a jelével sem. Ha valakit ilyesmin kapnak, nem teketóriáznak vele. Ajándék medencés nyaraló ebben a rendszerben szerintem elképzelhetetlen.
https://www.forbes.com/sites/russellflannery/2024/04/02/the-10-richest-…
Elképesztően sok a gazdag kínai, de a statisztikai adatok alapján talán ez nyilvánvaló is. A magántulajdon nem szégyen és nem takargatni való Kínában. A kínai rendszerben a private entrepreneurship és az állami irányítás többnyire egyensúly közeli helyzetben van. Egyik sem megy a másik nélkül, szerintem ez a "titkuk". És egyébként, csak mellesleg jegyzem meg, hogy akivel én ott találkoztam, kurvára nem hiányzott neki se a liberális demokrácia, se a Google, se a Mastercard, se a Facebook. A hatalom ott más befolyásolási eszközöket alkalmaz.