A nagy öregek azt mondják, hogy ég és föld volt a különbség desktop élményben és konkrét programok által nyújtott élményben aközött amit egy Amiga nyújtott az 1980-as években és amit egy akkori PC.
"spéci chip-ekből építve" ma is ez az irány csak már más a feladat. 3D grafika "spéci" GPU-kon fut, ahogy az "AI" is ott fut hatékonyan. De a mai CPU-kba is sok "spéci" megoldás került. Az Apple M-szériás chipjei is jó példák. van bennük CPU, GPU, Neural Engine (AI), képfeldolgozó egység stb. Mindegyik egy-egy "spéci chip", ami egy adott feladatot végez hardveres gyorsítással. Az Amiga, személy szerint Jay Miner egyik érdeme, hogy ezek jelentőségét az elsők között ismerte fel. Erről személyesen is meg tudtam győződni, mert jó emulátoroknak köszönhetően az utókorban is kipróbálható mit tudtak az akkori számítógépek és a rájuk készült programok.
"Linusnak azért meg több az érdeme annál, hogy akkut pattintott akárhova is."
Természetesen nem szó szerint kell érteni. Linus csak a kernelt írta meg egy már akkor kész rendszerhez, ami a GNU volt. Ez utóbbiban lényegesen több munka volt. Remélem ezt nem kell részleteznem miért. Magát a Linux kernelt sem nulláról kellett terveznie, volt a korban egy remek könyv, amit Tanenbaum írt, ráadásul egy teljes rendszert, Minix is mellékelt hozzá. Még kódot is vett át belőle. Ezzel együtt ez így is egy megsüvegelendő munka, csak helytelennek tartom Linusnak tulajdonítani minden érdemet, ahogy azt egyébként sokan tévesen teszik, és a ma Linux néven ismert komplett operációs rendszercsaládot az ő eredményének elkönyvelni, ahogy ezt itt te is teszed. Egy kicsi de fontos szeletét írta akkor meg Linus, és mivel ez által kelt életre és kezdett önálló rendszerként működni a GNU, amire hatalmas igény volt akkoriban neki tulajdonítják a teljes sikert sokan, de ez nem helyes.
"Ezt azért nem sokan csinálják utána, a GNU-soknak se sikerült, mai napig csak szerencsétlenkednek a Hurd kernellel."
De elég sokan tudnák ezt utánacsinálni. Én is meg tudnám írni, és nagyon sok más mérnökinformatikus is. Aki egyetemen tanulta a programozást pontosan tudja mit jelent a féléves projekt. Ha esetleg indult TDK-n akkor azt is, mennyi álmatlan éjszakával jár az, és milyen eredményeket lehet elérni. Ma már eltolódott a fókusz. Egyeteme válogatja, de jellemzően nem a C nyelv van a központban. De ettől még nagyon sokan utána tudnánk csinálni ha ez lenne a feladat. A Hurd egy sokkal nagyobb ívű projekt, a Linux kernellel szemben a korban akkor járatlanabb út volt. Ma már szerintem okafogyottá vált, mert már van nála jobb, az eredeti célkitűzéseit megvalósító kernel, és teljes rendszer épül erre, a a Fuchsia OS, ami a Zircon mikrokernelen alapul.
A git is remek munka, de szintén nem páratlan. Az akkoriban használt kereskedelmi Bitkeeper megoldásai adták az alapot. De volt hasonló opensource megoldás is, például a Mercurial. A nagy extra a git-ben a staging area volt. Bár Mercurialban bővítményekkel el lehetett érni a szelektív commitolást, a Git ezt a munkafolyamat központi, megkerülhetetlen részévé tette.
A repedések a Linuxszon sajnos már ma látszanak. Az Intel hetekben bejelentett költséglefaragása még sok problémát okozhat. A roppant mennyiségű hardver támogatása, működtetése megfelelő kódminőséggel nagyon drága lett, és Linuxszon költségesebb mint lenne egy mikrokerneles rendszeren.
Még annyit tennék hozzá, hogy volt a korban egy olyan számítógép ami ma UK-n kívül kevésbé ismert. Ez az Acorn Archimedes. Ebben jelent meg az a bizonyos ARM processzor. Abban a korban számtalan feladatban többszörösen rávert számítási teljesítményben a PC-kre. De egyébként Motorola 68k processzorokra is. A nyers számítási teljesítménye döbbenetes volt, különösen az egész-szám aritmetikában. Az Amigával szemben ez a számítógép egyik legfontosabb elemében nemcsak túlélt a mai napig de az ARM a PC processzorok komoly kihívójává nőtte ki magát. Az ARM sikere például igazolja, hogy nem a PC processzora volt a legjobb megközelítés. Annak az operációs rendszere, a RISCOS ma is létezik, sőt ha vásárolsz egy Raspberry Pi-t jár mellé. De ma már inkább csak retro-értéke van. Nem volt annyira fejlett mint az AmigaOS, cooperative multitask os volt, mint sok más konkurense akkoriban. Az Amiga OS viszont már akkor preemptív multitaskingos os volt. A RISC OS gui-ja viszont szintén köröket vert az akkori PC Windowsokra, ahogy az Amiga os-e is egyébként. Rendszerszintű, valós idejű font anti-aliasing élsimítás, ami gyönyörű, olvasható betűket eredményezett. Rendkívül gyors, vektoros alapú grafika és egy beépített, professzionális minőségű vektorgrafikus program, Draw. Az egész RISC OS rendszer elképesztően reszponzív volt. A macintoshokkal pedig szerintem minimum pariban volt, de inkább előttük járt.