Szóval mi úgy használjuk, hogy van minden ügyfélnek egy dataset létrehozva kvótával, és abban vannak további al-datasetek az ügyfél tényleges mentéseinek minden CT-hez külön. A legtöbb ügyfélnél persze ez egyetlen al-dataset egyetlen CT-hez. De van olyan is, akinél van PBS, kopia a laptopokhoz és rsync is egy régi NAS mentésére. Így ügyfél szinten tudjuk az ügyfél fő dataseten beállítani a tárhely korlátot, és az ügyfél pedig annyi tölt be az egyes al-dataseteken lévő tárolókba, amennyit akar/fér.
Ha a CT-k tárolója lenne a mentés helye közvetlenül, nem ilyen bind mount, akkor csak CT-nként tudnánk tárhelyet állítani, kézzel kellene vezetni mennyit is adtunk ki összesen adott ügyfélnek, és ha változtatni kell az elosztáson egy ügyfél tárolói között, azt megint csak kézzel kell adminisztrálni. Persze megtehetnénk, hogy ügyfelenként felvesszük a dataset-eket a PVE-re storage-nak kvóta beállítás után, de az megint plusz adminisztráció, és akkor még az egyes CT-ken csak be kell állítani egy tárhely méretet a PVE felületen, nincs olyan opció, hogy "írhatja amíg a rendszer engedi a szülő dataset kvótája szerint". Nyilván lehetne játszani overprovision-nal minden CT-re, hogy az az ügyfél limitig nyújtózkodhat minden CT, de az megint nem eléggé áttekinthető számunkra.
Tehát adminisztrációs kényelem okán van ez így, végülis.