Egyetértek. Egy ilyen coach nem tudom mire jó, hacsak nem a főnök unokahúgáról van szó, mert akkor alkalmazottként természetesen lelkesen támogatom. Egyébként meg ha a főnök ragaszkodik ahhoz, hogy ilyenre költse a vállalat pénzét, én nem akadályoznám, mert semmi közöm hozzá. Soha a büdös életben nem voltam olyan helyzetben, amikor beosztottként nem tudtam volna megbeszélni a fájdalmamat a közvetlen főnökömmel. Volt amikor ennek volt értelme, volt amikor nem, de ezzel szerintem együtt lehet élni.
A legkényelmesebb szakasza volt az életemnek, amikor azt tudtam mondani a főnöknek, hogy "hát, főnök, te tudod, de én a helyedben ezt nem csinálnám". Hogy ebben mi a szösz lehet egy coach szerepe, hacsak nem egy elhanyagolt, kertecskéje alapos ápolására váró, korban igényeimhez illeszkedő diszkrét női hölgyről van szó, azt nem tudom. Ha ilyen a coach, akkor hegyibe, egyébként meg azt csinál, amit akar.
Az üzemorvosban is egyetértünk, azzal a kiegészítéssel, hogy nemcsak hogy nem éri meg neki, hanem az orvosi etika - mint már korábban írtam - az orvos hivatásának fontos eleme, szerintem ritka, kivételes eset, amikor ezt orvos átlépi, mert a határok a valóságban sokkal jobban körvonalazódnak, mint azt a laikus messziről gondolná.