Kevered a dolgokat. Az, hogy az ember az élete szervezése során abból indul ki, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsák őket, nem idealizmus, hanem egyszerű racionalitás. Ebből következik, hogy alapállás, hogy más is betartja a szabályokat, mert ez a társadalmi szerződés része. Nem lehet az az alapállás, hogy senki sem tartja be a jobbkéz szabályt, mert akkor nem fogsz tudni normálisan közlekedni. Sokan összetévesztik ezt a bizalmat valamiféle idealizmussal, pedig csak egyszerű racionalitásról van szó. Ahogyan dlaszlo valahogy írta errefelé, hogy a szabályokat be kell tartani, mert azért vannak, hogy betartsuk őket. Lehet persze mindig B terv arra is, hogyha valaki huncutkodik veled, de ez a B terv sosem kell eleve a kiinduló hozzáállásod legyen, ameddig teljesen ki nem írod magadat a társadalomból.
Az orvosok megítélésében sem értünk egyet. Minden szakmának van specialitása. Az orvos hivatásának az, hogy emberekkel foglalkozik, emberekkel kommunikál folyamatosan a munkája során (kivéve ha állatorvos, aki szerint ugye "ja, úgy könnyű"). Ennek speciális szabályai vannak, aminek része a titoktartás. Ez nem emberi minőség, persze hitvány ember lehet orvos is, hanem a szakmája része. A titoktartás az orvosnál olyan alapvetés, mint az aritmetika a mérnök esetében. (Nem mellesleg az ügyvéd is hasonló specifikumú.) Ha abból indulsz ki, hogy te majd meghekkeled a világot azzal, hogy mivel nem hiszel az orvosi titoktartásban, te majd magad gondoskodol az "adatszivárgás elleni védelemről", akkor olyasmibe fogsz, amiben nulla esélyed van. Azonnal születik egy nagycsomó igényed olyasmire, aminek se a technikai feltétele, se a jogi környezete, se a lehetősége nincs meg, csak gyártod magadnak az igényeket és a "megoldásokat" a nemlétező probléma kivédésére. pl. meg kell szüntetni a helyi nyilvántartásokat, meg kell változtatni a jogszabályokat, hogy pl. anonimizált, retrospektív kutatásokhoz is engedélyt kelljen kérni stb.stb stb. Ez teljesen értelmetlen küzdelem.