Maga a desktop GUI műfaja komplex, OS-től függetlenül nagy mennyiségű OOP kód, sok mindent kell támogatni, hogy menjen mindenféle köztes réteggel, protokollal, mindenféle GPU driverrel, grafikus API-val és toolkittel, konténerizált, sandboxos, portálos fétissel. Eleve szinte végtelen a kombinációk száma, lehetetlen mindent tesztelni rendesen. Ráadásul a felhasználók igényei növekednek, akarnak ma már minden extrát, változó refreshrate-et, HDR-t, VR-t, mindenféle grafikus API-t, színhelyességet, képernyőmegosztást, változó méretű, több monitor kezelését. Régen ugye 1 gépen volt 1 monitor, az se a legnagyobb felbontású, azt hajtani fele ennyi malőr se volt.
Emiatt elég összetett még beállítani, telepíteni is. Persze, segít, ha az ember felhasználóbarát disztrón van, ahol mindent beállítottak helyette ÉS megy. HA megy, mert ha nem megy, ott is vért fog hugyozni, mire visszafejti, hogy mi hajtja, mi kell hozzá, hogy menjen.
Elvileg a Wayland egy inkább low level protokoll, ki próbál hagyni köztes rétegeket (2D driver, szerver-kleinsoldal, hálózati rész), hogy közvetlenebbül kezelje a hardvert, meg nem kell neki legacy kompatiblititást tartani. Cserébe viszont behozott más bonyolításokat, Wayland alatt ugye az alkalmazások nem férnek hozzá biztonsági okból a képernyőhöz, billentyűzethez, ezeket portálokkal kellett pótolni, ami iszonyat gány hack, és visszahoz komplexitást.
A másik, hogy az X hiába több réteges, több évtized alatt, természetes fejlődéssel bővülgetett, így volt idő kitesztelni, kiforrt a kód. A Wayland meg az első 10 évében sehová nem haladt, főleg az NVidia makacssága miatt, utolsó 5 évben feküdtek neki, most rohamtempóban kalapálják, meg ultra erőszakkal tolják rá mindenkire, de ennek a sietségnek ára van, összecsapottabb, kiforratlanabb még.