Mondjuk az AMD-nél vagy az nVidiánál dolgozol, az a dolgod, hogy a driver-ek működjenek Linux alatt. Bemész egy madárcsicsergős gyönyörű reggelen a munkahelyedre, és azt tapasztalod, lett a Xorgnak egy új forkja. Mit fogsz tenni? Dobod a Xorg-ot, támogatod az XLibre-t? Egy vaskos, ó, a f.szom felkiáltás közepette támogatod a Waylandot, Xorg-ot, XLibre-t, s közben azon gondolkodsz, ha valaki valamit elforkol még, akkor felmondasz? Vagy kiröhögöd az új forkot, alkalmazkodjanak ők hozzád, legyen az teljesen Xorg kompatibilis, ha az XLibre esik-kel, mint a keljfeljancsi, akkor sem érdekel, mi van vele?
Volt idő, amikor néha elhasalt a Xorg. Épp azáltal, hogy nem nagyon piszkálják, stabilan működik, rég volt olyan, hogy beleállt volna a földbe. Ezzel a forkkal visszatérünk oda, hogy jó szívvel Linuxot ajánlani és használni sem lehet majd, mert bármelyik pillanatban összeomolhat a grafikus felület. Micsoda öröm az munka közben, de egy filmnézés élményét sem segíti.
Nekem egyébként ennek a programozónak a szemlélete sem tetszik. Volt a Xorg-ban szép, függvénypointeres általános, táblázatban függvénycímes megoldás, erre átírta egy ronda switch () case szerkezetté. Jegyzem meg, a függvénypointeres megoldás O(1), a switch () case O(n), bár itt elenyésző a futásidő növekmény.