Az Orbán-kormány ebben önmagában nem sokat tett, csak elindította a lavinát egy olyan támogatási konstrukcióval, amelyről előre lehetett látni, hogy hatalmas lyukat fog ütni a költségvetésbe. Akkoriban ezt le is írtam egy levelezőlistán, sajnos igazam is lett. Igazából magukat szívatták volna meg, ha hatalmon maradnak, meglepetésre kormányváltás jött. Medgyessy ezt megörökölte, rátette még a saját (fedezetlen) választási ígéretét - az ún. 100 napos programot, aztán el kellett kezdeni ebből kimászni. Persze, ahogy ez a politikában lenni szokott, az ellenzék - immár a Fidesz - elkezdte harsogni, hogy a kormány el akarja venni a támogatott lakáshitelt.
Kapóra jött, hogy a támogatás nélküli, deviza-alapú hitel legalábbis látszólag nagyjából ugyanannyiba kerül, mint a támogatott forinthitel, többen spontán módon (vagy minimális ösztökélésre) elkezdtek a deviza-alapú hitelek felé fordulni - annak nem voltak egyéb feltételei a pénzügyieken kívül, ellentétben a támogatott hitelekkel -, így már lehetett a támogatott hitel feltételein szigorítani, onnantól elindult a saját magát erősítő folyamat, és megteremtette a lehetőséget a támogatott hitel kivezetésére, attól kezdve pénzügyileg - látszólag - nem volt alternatíva.
Nyilván kellettek hozzá a bankok, verseny van, a hitel teremti meg a betéti kamatok fizetésének feltételét, valamint a nyereség lehetőségét is. A korlátok meg túl lazák voltak, a maximális hitelkitettségi mutatók nem (sem) számoltak a kamat- és árfolyamkockázattal.