Sosem volt hitelem, házat akkor vettem, amikor rámutattam egyre, benyúltam a zsebembe és kifizettem. Cserébe sosem tudott senki gúzsba kötni, sosem éreztem, hogy ha ez, vagy az történik elbukom a házam/autóm/akármim. Jelenleg években tudom mérni az időt, ha eljönne a "világvége" meddig lennék el nyugodtan, meddig lenne kajám és tudnék fűteni. Ez egy olyan érzés, amit a hitel a porig rombol és rabszolgává tesz.
A hitel egy gondoltat-bálvány, amitől a többség nem tud szabadulni, pedig számtalan alternatívája lehetne, ha nem az individualista fogyasztói társadalom lenne a szellemi bázis. Ott van például a kaláka, amit manapság talán az Amish közösség prezentál a legjobban. De létezik itthoni élő példa is, egy barátom egy zsidó lányt vett el, ahol olyan erős volt a közösség, hogy az élet kezdéshez, összedobtak nekik egy lakásra. Nem a szülők, nem egy csilliárdos akárki, hanem a vallási közösség, egyszerű emberek. Ez a lényeg, a hit hiányzik és a közösség, aminek a helyét a meddő vágyak kielégítése vett át. Több minden, nagyobb akármi, menőbb izé, de a többség a bajban sehová sem tud fordulni. Amerre lakom, van olyan tanya, ahová befogadtak bajba került embert, pedig nem éppen gazdagok. A városokban ilyen nincs.
Ez a 22-es csapdája, nem fogunk szabadulni, csak a rendszer bukásával, de nem Gyurbán helyett MP-re gondolok, hanem az egész demokrácia nevű szarkupac bedőlésével, amikor meghal a pénz istene.