Azért szerintem ezt árnyalni kellene.
Normális kapitalista világban a hitel közintézmény, a gazdaság értelmes és elengedhetetlen része. Amikor a hitelkamatok az égbe szöknek (az ún. "egyensúly" megborul), akkor a hitelezés bajba kerül, mert a gazdaság nem képes a hitel igénybevételével akkora jövedelmet termelni, mint amekkora jövedelmet a hitel tőketörlesztése és a kamat megkövetelne. A bankárok elkezdik törni a fejüket, hogy ha nem tudnak hitelt nyújtani, mert nincs elég birka, akit nyírni lehetne, akkor hogyan csináljuk meg az éves profittervünket?
Kitalálták tehát az "olcsó" devizahitel konstrukciót, ami tényleg alacsonyabb kamatokat mutatott, mint a forinthitel. Ezt szépen megturbózták jogászokkal, marketingesekkel, politikusokkal, bankszövetséggel, MNB-vel és átbaszták az egész országot.
Persze csak azt a részét, akit át lehetett, de hát mosmicsinájjunk a magánszemély hitelfelvevők túlnyomó többsége pénzügyi analfabéta. Egyébként a vállalati hitelfelvevők jelentős része is pénzügyi analfabéta. Olcsóbb ma a kamat? Olcsóbb. Vegyünk fel drágább hitelt? Minek? Ennyi.
Egy prudens banknak kötelessége lett volna odafigyelni a kockázatokra és az ügyfele kockázatviselési és törlesztő képességére. Ezt a mi bankárjaink - többnyire a tulajdonosi profitelvárások miatt - elmulasztották.