Történetvezetés tekintetében egy alsópolcos, 90-es évekbeli tömegben gyártott, tikosügynökös/kommandósregény. Mikor a rendszerváltásnál megszűntek a kényelmes szófosó állami bölcsészállások és a pixisből kiesett káderek kényszervállakozóként ilyen paperbackeket fostak ki magukból.
Amit eddig megszültél, ha élő ember és nem az openAi vagy kalapács volt a szerző, hemzseg a szakmai hibáktól. És itt nem titkosügynöki szakma mélységi dolgaira kell gondolni, hanem olyan fedett tevékenységekhez kapcsolódó alap dolgokra, amit a CIA field manualokból (némelyik régi, de a lényegében időtlen dolgokat ír le) el lehet lesni. A rendőrös részt is olyan ember írta, aki a rendőrséget csak kívülről látta és arra sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen mi az eljárás, ha valakit a csaja hullájával az ölében találnak. Hint, nem lesz este szabad lábon, sőt az elkövetkező 30 napban sem. Az IT biztonsági rész, a legutóbbi fejezetben, szerintem okozott pár felejthetetlen pillanatot az itt lévő hozzáértő kollégáknak. Ez lett volna a írói házi feladatod, ha komolyan vetted volna a dolgot.
De, mindez elfér egy regényben, ha úgy vezeted a történetet, hogy magyarázatot kapjon. Lehet ez alternatív Magyarország, szar filmepizód a TVben, kamaszgyerek irodalomszakköri beadandója, egy kiégett, faluszéli ITs lázálma, vagy épp szatíra, ami szépen abszurdba csúszik.
Szóval, várjuk a folytatást.