Szerintem nagy dealt (jellemzően) nem lehet kötni remote.
Dolgoztam relatíve nagy deal-ben is (ez egy közel ötven millió EUR projekt volt), az elején nem volt személyes találkozó egyáltalán, amikor már volt, akkor meg már mindenki ismert mindenkit, nyilván nem volt névjegykártya-csere.
Az, hogy contractorként eladod magad, az egy dolog, mert az kvázi egy állásinterjú, de pár tíz, esetleg százmilliós nagyságrendnél már kíváncsiak szoktak lenni az ember pofájára, mielőtt odaadnák a pénzeszsákot.
Ezt is értem, viszont névjegykártya-csere már itt sincs és tipikusan a problémák elsimítására jó a személyes találkozó, ha nincsenek problémák, csak dolgozni kell, akkor nem jellemző a személyes találkozó, teljesen jól megy a remote work. Például volt ilyen ~7 millió eurós projekt, amin dolgoztam, aminél csak a vége felé volt kettő személyes találkozó, mert voltak nagyobb scope és deadline problémák, amelyeket jobb volt személyesen megbeszélni, nyilván és egyértelműen.
És mindenkinek megvan a maga selection bias-a, nálam van olyan szűrő, hogy remote work érdekel csak, nyilván olyan cégekhez esek be, ahol ez a cég kultúrájának a része, és látom, hogy működik. A névjegykártya dolgot ott tartom csak relevánsnak még akár ma is, ahol még jóval a deal kötés előtt tömegével lehet adni potenciális ügyfeleknek reklámként, hogy adott esetben gondoljanak rám is, mert különben munka nélkül maradnék. Viszont én sokkal több melót utasítok vissza, mint amennyit elvállalok, azzal, hogy névjegykártyát szórnék szét, azzal csak több visszautasított melóm lenne (antipattern) és vannak így ezzel cégek is bőven, hogy nem tudnak beeső melót elvállalni, mert nincs rá kapacitásuk és nem akarnak/tudnak akkorát nőni, hogy legyen, szintén antipattern úgy reklámoznia magát a cégnek, hogy nem tudja kiszolgálni a reklámozott igényt.