Hogy írtad volna egyszerűbben? Szerintem épp a *++*p az, ami áttekinthető. Van a karakterre mutató pointerem, aminek megkaptam a címét, ezt dereferálom, majd növelem a karakterre mutató pointert, ami után az általa mutatott karaktert átadom a függvénynek. Épp ez az, ami tiszta, világos, nem pedig az, amikor egy rakás soron keresztül kell ezt bogozni.