( pink | 2025. 05. 22., cs – 11:31 )

Igen, vannak ilyen gyönyörűségek, amikor megy a marketing. Kedvencem a CRISCO nevű cucc.
De most nem a propaganda részéről beszélek. Mindennek megvan a propagandája is, meg az ellenpropagandája is. Ez önmagában nem lehet hivatkozási alap. A feladat éppen az, hogy a sok bullshit között össze tudja rakni az ember a lényeget.

Az a mértékű állati táplálék, amit korunkban egy átlagos ember megeszik, szerintem egyértelműen és nyilvánvalóan nem egészséges. A ,,nagy öregek" se szalonnát ettek kolbásszal, mint ahogy a mémek gyakran sugallni akarják. Zöldségek és gabonából készült ételek tették ki az étrendjük nagy részét. Még a szüleim is emlékeznek, hogy gyerekkorukban heti egy-két alkalommal ettek húsos ételt

Érzem magamon is. Hosszú futások után nem vagyok szarul, és jelentősen gyorsabban regenerálódok, amikor többségében növényi alapú az étrendem. (Sok ultrafutó egyébként ezért lesz vegán: mert így tud csak eleget edzeni.)

Rákkutatások során is többször észrevettek olyan összefüggést, hogy a kezelés után egyes rákfajtáknál a visszaesés valószínűsége jelentősen kisebb volt a főleg növényi étrenden élők esetében. (A magas cukorfogyasztás hasonlóan növeli ezt a kockázatot.)

Amikor növényi tápanyagról beszélek, természetesen nem a feldolgozott élelmiszerekről beszélek.
Ma reggel jól bevásároltam a piacon. (A szokásosokon kívül két csokor spárga és az újfokhagyma a mai beszerzésem koronája.)
Alig várom, hogy készítsek valamit a déli futás után.

Ha már szóba hoztál egy másik témát: a radioaktív izotópok emberrel való kapcsolatba hozását - nagyon kevés kivételtől eltekintve - az egyik legnagyobb bűnnek tartom. Arra is ferdén nézek, amikor emberek üldögélnek a hévízi radonos vízben.

A margarinról nincs kialakult véleményem, mert nem érdekel az egész téma. A vajat se szeretem, nem eszem ilyesmit.
,,Kotványfölöket" sem fogyasztok, a tejfölt sem szerettem soha. Annyit fűznék hozzá, hogy valami nem attól lesz jó vagy rossz, hogy ,,kotványföl". Ez csak egy elnevezés. Valamint az sem számít, hogy valami tradicionálisan fogyasztott táplálék-e, vagy újdonság.
A lényeg az, hogy miből készül és hogyan. Ez kell legyen a kritikai narratíva alapja (legyen az pozitív vagy negatív), nem valaminek a neve, elterjedtsége vagy kulturális beágyazódása.