A valaszonline egy vállaltan jobboldali beállítottságú portál (én is olvasom, hallgatom) és elég minőségi újságírást folytatnak . Már ez is zavar?
Egyébként meg te most egy Eric Berne féle játszmát játszol itt a topikban. Megírtuk neked, hogy mi a megoldás de te csak tolod a kifogásokat. Nekem ez elég hasonló a "jó, de..." emberi játszmához. Annyi mentséged lehet, hogy én ezt már az első pillanatban észrevettem, csak vártam, mert a "Rajtakaptalak, te szemét!”" játszmát játszottam :-)
Ha nem érted, az meg azért van, mert az indexen túl sok Szoboszlait olvasol ahelyett, hogy értékes tartalmakat néznél :-) :-) :-) :-)
A „Jó, de…” játszma lényege:
Az egyik fél (A játékos) panaszkodik egy problémára.
A másik fél (a segítő) próbál megoldásokat javasolni.
A panaszkodó minden javaslatra azt válaszolja: „Jó, de...”, majd megmagyarázza, miért nem működne az adott megoldás.
Ez újra és újra megtörténik, míg a segítő kimerül vagy dühös lesz.
Példa:
Panaszkodó: Nem tudom, mit csináljak, annyira stresszes a munkahelyem.
Segítő: Mi lenne, ha beszélnél a főnököddel?
Panaszkodó: Jó, de ő soha nem hallgat meg.
Segítő: Akkor esetleg keress új állást?
Panaszkodó: Jó, de most nincs elég pénzem a váltáshoz.
… és így tovább.
Mi történik valójában?
A „Jó, de...” játszma mögött nem valódi segítségkérés, hanem egy másodlagos nyereség áll: figyelem, sajnálat, vagy a megerősítés, hogy „nincs megoldás, tehát nem kell változtatni”.
Ez egy tipikus másodlagos nyereségen alapuló játszma, amelyben a „segítő” végül frusztrált lesz, a panaszkodó pedig „igazolva” érzi magát, hogy helyzete valóban reménytelen.
Még annyi komment ehhez, hogy ezt a beállítottságodat, hogy "nincs megoldás, tehát nem kell változtatni", illetve az áldozat szerepet. amit játszol, meg ahogy Magyarországot áldozatként állítottad be sokszor a hup-os kommunikációban, azt már korábban is szóvá tettem, de elengedted a füled mellett. Ha gondolod, jó óradíjért tarthatunk pszichoanalízist, hogy megismerd önmagad :-)