A probléma itt a munkaidővel ill. a munkaszerződéssel van.
Korábban (napi 8 órás munkaszerződés mellett) lelkesedésből dolgoztam rendszeresen napi 12, időnként 14-16 órát. Lelkes voltam, életem meg nem volt.
Most viszont már kifejezetten van életem (egyéb érdeklődések és (most már komolyan vett) egyéb felelősségek), amelyek mellett már a mindennapi 8 órát is elképesztő túlzásnak érzem, jó pár éve. Ha el tudnám tartani a családomat (közel azonos életszínvonalon) egy napi 4, esetleg 6 órás munkakörrel, nyilván azt választanám.
Az én véleményem az, hogy a társadalmunk patikamérlegen van úgy megtervezve, hogy a lehető legtöbb időt kelljen ahhoz munkával töltenünk, hogy az elvárható életszínvonal éppen meglegyen. Az egész piacot nézve, ha 8 óra helyett 6 órát akarsz dolgozni, akkor szerintem nem az van, hogy ugyanazokat az állásokat meg tudod kapni / el tudod vállalni 25%-kal kisebb juttatási csomagért, hanem az, hogy a piac zöme megszűnik számodra (8 óra alatt nem állnak szóba veled), a maradék pedig nem arányosan, hanem aránytalanul kevesebbet fog fizetni.
A "jól fizető hobbi" kellemes hasonlat, csak ott sántít, hogy a hobbimra fordított időt én szabom meg.
(Ebből a vállalkozás sem kiút szerintem, mert igaz ugyan, hogy ott annyit dolgozol, amennyit "szeretnél", viszont ott is kötnek határidők. Nagyobb a mozgástér, de nagyobb a kockázat / felelősség is.)