Mondom, anélkül, hogy a Takarékbankos részével a történetnek lenne felhasználói tapasztalatom, az szerintem nem meglepő, ha a menet közben felmerülnek olyan események, amire a tervben nem gondolt a gondos projekttervező. Mindenesetre egy bank esetében a vak migráció szerintem kábé olyan, mint amikor anélkül ugrunk a medencébe, hogy valaki megnézte volna, van-e víz benne. Pl. a tesztrendszeren a migrációt magát és az eredményét tesztelni kell, alaposan, mielőtt egy go/nogo döntés szóba jöhet. Vicces lehetett ott lenni, amikor meg kellett indokolni, hogy miért is szükséges egy banknál a migrációt élesben, teszt nélküli megkezdeni. Ilyenkor jön a hadova a határidőkről, a korlátos büdzséről meg arról, hogy nem ragad a bélyeg, kevés/sok a csapadék és egyéb akadályozó problémák vannak.
A számlatörténet persze olyan ügy, aminél nyilvánvaló, hogy a régi infrastruktúrának valamilyen módon meg kell maradnia, de az megintcsak nem kézenfekvő, hogy ehhez a felhasználónak köze lenne. Egy banknak egységes frontend kell, amivel a felhasználót meggyőzi arról, hogy jó helyen lesz a pénze, ha ideteszi. Hogy ez a frontend hova nyúlkál, ha az n évvel azelőtti átutalásának a nyomait keresi a felhasználó, ahhoz a felhasználónak semmi köze. Ez egy banknál elsősorban marketing felelősség, az, hogy itt az informatika olyan döntést keresztülnyomjon, hogy az ügyfél valahol máshol kell keresgéljen a számlatörténet után, szerintem szóba sem jöhet. A BB-s frontendnél pl. ez történt. Egy prudens banknál ilyesmi teljesen elképzelhetetlen. Ez vezetői probléma, felelőtlen, hozzánemértő menedzsment, előkészítetlen, hibás döntések sorozata. Már korábban írtam, hogy ahol ilyesmi megtörténhet, ott előbb utóbb nagyobb bajok is előfordulhatnak.
Talán az lehet a dolog mögött, hogy a vevő nem ismerte azt az infrastruktúrát, amit megvett és menetközben kellett megismerkednie vele, mégis mi került neki a batyuba. Felelőtlen játék az ügyfelek pénzével.
Ceterum censeo Kufstein magos vára, 20 év, kenyérvízen, talpigvasban.