A beszállítók azon nyígnak, hogy a nagy láncok visszaélnek erőfölényükkel, s nagyon lenyomva az árakat, pengevékony árrésük marad. Továbbá a beszállító nem mindig magyar, pontosabban szólva a magyar jog már nem befolyásolja működésüket, azaz marad a lánc végén a kereskedő. Ki is dőltek most csontvázak a szekrényből, mert így nemes egyszerűséggel ki lehet számolni, milyen árrésekkel dolgoztak.
Vagy visszavesznek az arcukból, abból a mentalitásból, hogy Magyarország EU csatlakozása piacszerzés miatt volt valójában fontos, s még azon EU-s pénzekhez való hozzáférést is akadályozzák, amelyek a szerződések folytán járnának, vagy hazamennek, ha nem tetszik valami. Ez ilyen. Lesz majd más vállalkozó, amelyik kicsit szerényebb hozzáállással foglalja el a helyüket.
Csak nekem furcsa, hogy amikor dinamikusan nőnek a bérek, akkor a kereskedők mindegyike úgy értelmezi a helyzetet, hogy megjelent a fizetőképes kereslet, tehát lehet emelni az árakat, s ez olyan inflációt gerjeszt, hogy pontosan a béremelések előtti egyensúlyi helyzet áll be? Akinek nem emelkedett a bére, az rosszul járt, de a többieknek sem maradt életszínvonal emelésre pénze. Nem, a bérek nem azért emelkedtek, hogy a magyar polgár ugyanúgy, mint eddig, az utolsó fillérig mindenét rezsire, kajára, lakhatásra költse, az életszínvonala meg változatlan maradjon.
Itt tényleg a nyugati vállalkozások szemléletével van baj, azzal, hogy kvázi gyarmantként tekintenek ránk, így is állnak hozzánk. Egyszer elmentem a BME-re állásbörzére, egy német cég képviselőjével beszéltem, mire mondom neki, hardware fejlesztőnek milyen munkát tudna ajánlani. Elnevette magát, mondja, hogy a fejlesztést Németországban német mérnökök végzik, itt Magyarországon nagyjából favágókra van szükségük. Jó, ezt nyilván nem így mondta, de ez volt a lényege. Nagyon megalázó volt.