"A baratsag mint kotelek eleg laza meg ilyenkor. Aki kimarad a kommunikaciobol erezheti magat ugy, hogy ki van rekesztve es ez szorongashoz vezet."
Ez a kulcs mondat. Mi is ezért hajlunk arra hogy engedjünk neki, mert ezt véljük felfedezni a viselkedésében. Nem arról van szó, hogy a gyerek kéri a telefont, ő még nem tudja, hogy mi ezen gondolkozunk. Egyszerűen csak látjuk, hogy már kimarad dolgokból, a többi szülőtől megtudtuk, hogy az ő gyerekeik, a fiam barátai bandáztak, de a fiam nélkül, mert ő nincs fent a messengeren. Ahhoz meg kicsik és/vagy lusták, hogy felhívják a házi telefonon. A csordaszellem játszik ilyenkor, és a fiam kimarad a csordából, egyedül meg nem jó.
És igen, szülőként valóban az a könnyű út, ha az ember leülteti a gyereket a TV, tablet, telefon elé ahonnan a zaj meg a kép lezsibbasztja a kölyköt, és addig is nyugi van. Néha mi is vagyunk így, nem vagyunk Amishok, szabad rajzfilmet nézniük, a fiammal már a Star Warst is végignéztük, de nincs kontrollálatlanul képernyő. A délelőtti tiltás nagyon jó, mert főleg hétvégén így simán eljátszanak egymással, és időnként úgy belefeledkeznek a játékba, hogy bőven dél után jut csak az eszükbe, hogy most már szabad nézni tévét (disney, netflix, kodi) illetve ilyenkor a nagy nekiülhet a gépnek, és játszhat. Ezt tudom ajánlani, ez a dél előtt nincs képernyő szabály az egyik leghasznosabb találmányunk az asszonnyal. :-)