Az ehhez fűződő törvénynek és végrehajtási rendeleteknek a "társadalmi hasznosság" fogalmát kellene jól definiálnia. (Mi és mennyi plusz és mínusz.)
Én csak azt érzem, hogy ha jól van bevezetve egy társadalom mindennapjaiban, akkor a társadalom különböző rétegei közül lesznek olyanok, ahol nagyon nagy ösztönző erővel bírna, a rosszat elkerülendő és a jó irányába fejlődés tekintetében.
Mert a jó szempontok szerint meghatározott kreditek, ha jót hoznak a "lecsúszottaknak", - azt fogják érezni a pozitív magatartás tanúsításával, hogy segíti őket az életükben, illetve a lecsúszás folyamatában élőknek a folyamat fékezésében nyújthat segítséget, akkor az hasznos lenne az erre nem szoruló rétegeknek is.
Nem lehet diszkriminatív, a társadalom minden tagjára be kell vezetni, de a mentességet a pozitív tevékenységet és életmódot folytatóknak meg kellene adni, mind addig, amíg nem indulnak el a "lejtőn".
Ami persze bárkivel bekövetkezhet és bármikor. Akkor jön a kreditek "bábáskodása" felettük is. A lényeg a rendszernek legyen egy általános visszatartó hatása. Ugyanakkor azok, akik a hatálya alá kerülnek, érezzék a jó irányba ösztönző, segítő hatását is. - Már úgy is, ha megcsinálták a szükséges életvitel-korrekciókat a saját életükben, akkor kikerülhetnek a szorosabb "kredit-vezetésből". - És nem szabad büntető-hatás elvén bevezetni!
Ilyen szempontból nem ismerem pontosan a kínai megoldást, de az embertelen, kiközösítő hatástól óvni kell minden ilyen rendszert, mert akkor az az ellenkező, társadalmi bomlasztó hatást valósítja meg.
Persze, egy ilyen rendszert folyamatosan kellene finomítani, igazítani a társadalmi viszonyok változásaihoz. (Pl. a drogfogyasztás mindenképpen szempont lehetne, a bűnöző életmód is. A vagyoni helyzet, a megtakarítások szintén. A környezetszennyezés is, stb. így tovább.)