az átlagemberek gyakran romantizálják azokat a figurákat, akik a gazdagoktól elvesznek és a szegényeknek adnak, még akkor is, ha ez morálisan vagy jogilag megkérdőjelezhető. ez egyfajta igazságérzetből fakadó idealizmus, ami figyelmen kívül hagyja a gazdasági és társadalmi összefüggéseket, és inkább egy érzelmi, leegyszerűsített narratívát követ. ilyen például, amikor valaki a nagyvállalatokkal vagy a „gonosz” gazdagokkal szemben hősként tekint bárkire, aki „visszavesz” tőlük, függetlenül attól, hogy milyen módszerekkel teszi.