Hát a riasztásra egy tranzisztoros rádió is alkalmas. Én az internet gyakorlati előnyeit annyira még nem látom, legalábbis az emberek nem lettek okosabbak tőle.
Nem, az ösztön nem egy gyűjtő fogalom. A rövid definíciója:
Az ösztön egy veleszületett, automatikus viselkedési mintázat, amely külső vagy belső ingerek hatására aktiválódik, és nem igényel tanulást.
A lényeg a velünk született! A többi tanulás és tapasztalás. Én tenyésztek kutyát, meg csirkét, azokkal kezd tapasztalatom lenni. Óriási minőségi különbségek vannak a kutyáknál az ösztönös viselkedés minőségében. Nagyon nem mindegy például, hogy tanítani kell az őrzésre, vagy teszi „magától”. Minél többet tesz ösztönből, annál jobb a minősége. De ott is van hibás, rossz ösztön. Ezeket jobb esetben a természet kiszelektálja, például a falkában már a hat hónapos kölykök képesek összefogni és túl agresszív, bunkó társukat megölni.
Az embernél pont fordítva működik, minél inkább (ha jó, ha nem jó) ösztön-vezérelt annál butább. Persze a fogalom itt rossz, mert egyetemi diplomával is lehet ösztönlény valaki. Az embert az emeli ki az állati sorból, hogy van benne szellem és képes felülvezérelni igény szerint az ösztöneit. Például nem erőszakol meg lányokat, hiába kihívóak és bekapcsol az inger.
Már hogy ne lenne hitvány ösztön. Attól, hogy nem tudatos még lehet rossz, sőt. Egy sorozatgyilkos nem azért öl, mert fennkölt eszméken elmélkedve erre a következtetésre jutott.
Persze van hasznos ösztön is, de például az életösztön felülírása másokért (önfeláldozás) az egy nemes tett, hiába hasznos maga az ösztön. A haszon várása nélküli segítség is az ösztönök felülírása.
A kapzsiság pedig hitvány és sajnos jelenleg az úr.
A Buddhizmus jutott a legmesszebb ezeknek a kezelésében. Öt méregnek nevezi ezeket, amik minden más problémának az alapjai, ezek a: vágy, gőg, kétely, féltékenység, harag. Ezeket szellemi gyakorlatokkal képes lesz az ember felismerni és kezelni.
A sámánizmus többet említ: gyávaság, fösvénység, észérség, irigység, röstség, kevélység, gőg, konokság, közöny.
Nem értem amit írsz a rabló gazdálkodásról. Az szerinted pozitív dolog?
Viszont pont fordítva gondolom, nem volt ugyan annyira gyarló az ember. Szerintem pont az emberi minőség romlása hozta el a problémákat. Szerintem értelmetlen dolog az állítani, hogy egy állandó minőség változást hozhat.
Szellemi fejlődésen azt értem, hogy az ösztönein uralkodni képes egyedek száma hogyan változik a közösségben. A buddhista példánál maradva, mennyire mérgezett a közösség. Ez az arány egyre rosszabb, mert visszafelé fejlődünk.
Egy nomád közösségben például nem tudott kialakulni diktatúra, de a „modern” ember simán megugrotta. Valami elromlott.
A saria egy „modern” ábrahámi vallás szüleménye. Semmi köze a sámánizmushoz. A sámánizmus külön taglalja az „abortuszt”. A bábának minden erejét be kel vetnie, hogy lebeszélje az anyát, de ha nem sikerül akkor segítenie kell neki ebben. Sőt nem engedték szüzen házasodni a lányt, hogy ne akkor jöjjön rá, hogy nem tetszik neki a másik, mert nem passzolnak össze.
A mai szemmel is egészen elképesztő dolgokat csináltak.
Ha tényleg érdekel a nőiség szerepe a régi hitvilágunkban nézd meg ezt, tanulságos lesz:
https://youtu.be/wbss9ySsNZs
https://youtu.be/Uo60ke8FyK4
Az indián iszákosság alátámasztására legyél kedves valamiféle bizonyítékot idecitálni. Mondjuk egy indián sör receptjét.
Ha tetszik az, hogy nem akarják lenyomni a torkodon a „tudást” akkor ismerkedj a tapasztalati vallásokkal, ugyanis mindegyik ilyen. A „fejlődés” hozta a kényszert. A régiek nem így voltak bekötve.
Ne mondd soha, hogy ezt vagy azt
az Istenek így, vagy úgy akarják!
Senki sem cseresznyézett Istennel egy tálból.
A szellemek sugallnak de tollba nem mondanak!
Akinek pedig sugallanak, az saját lelkén szűri azt át.
A maga korának, a maga eszének
és titkos vágyainak szűrőjén ereszti át a sugallatot.
Ezért minden kinyilatkoztatás annyit ér,
mint embernek ér a táltos,
vagy EzEK-nél a próféta.
A sámánizmus annyira szabad volt, hogy a saját tanítását sem engedte erőltetni.