Én nem kedvelem különösebben a jazzt, de azért vannak kiválló sztenderdek. Egyik kedvencem pl. Dear Old Stockholm v. a Nature Boy . De mondjuk ezek speciel csak úgy érthetők mélységükben, ha tudja az ember a mögöttes sztorit, ami hát igényel tágabb, klasszikus zenei műveltséget is - ettől lesz súlyuk!
Ha únod, keress feldogozásokat! Akik feldogoznak egy-egy számot szivvel-lélelkkel csinálják és az átjön. Az visz magával, mégha nem is sikerül olyan hűde jóra, a hozzáállás, lelkesültség tettenérhető.
Én úgy fedeztem fel ismét a rockzenét, h fiatal thaiföld utcazenészeket követtem akik klaszzsikus rockot meg pop slágereket játszottak. És persze nagyon lelkesek meg tehetségesek. Előtte sokáig csak klasszikus zenét hallgattam, és a könnyűzenét zajnak gondoltam.