Linux alatt ez mindig is sima volt. Van néhány kivétel azért, ha pl. nagyon Nvidiára drótozott rendszert raksz át olyan gépbe, amiben más GPU van, akkor is futhat, de a grafikus felület nem működhet, ahhoz mókolni kellhet. Meg ha mondjuk egy régi telepítést átteszel egy nagyon új hardverbe, amihez sokkal újabb kernel, Mesa, stb. kéne, bár ilyenkor is bootolni fog, de grafikus felülettel, hardveres gyorsítással, stb. lehetnek problémák.
Ez egyébként nem a Linux érdeme, hogy ebben technológiailag jobb lenne. Ugyanezt a MS is meg tudná csinálni a Windowszal, de szándékosan letiltják, meg újraaktíválós, stb. mókát gurítanak be, hogy vegyél inkább egy új Windows példányt a másik gépre, ne a meglévő telepítéseket hurcolásszad a gépek között, mert abból nem lesz plusz bevételük. A Linux disztróknak viszont nincs érdeke semmit eladni, így nincsenek begörgetve a user elé ezek az akadályok.
Bár azért a Linux sem problémátlan, volt egy Intel Core 2. genes laptopra feltelepített Arch rendszer, amit átklónoztam egy olyan gépre, ami 3. genes volt már, és korai bootkor besírt, hogy Cannot load crc32 driver. Arch Live iso alól fel kellett tenni valami intel-crc32 csomagot, meg új initramfs-t generálni chroot környezetben az mkinitcpio -p linux paranccsal, utána már bootolt a rendszer. Más minden rendben volt, futott a X.org a rá telepített Openbox-szal, mert épp úgy Intel iGPI-ról költözött a rendszer Intel iGPU-ra, meg mindkét gépben épp úgy Intel SATA vezérlő, Intel WiFi n-es kártya, stb. Nyilván hálózatot kicsit át kellett hegeszteni, mert a régi gépen wlp2s0 volt a Wi-Fi eszköz, az újon meg wlp3s0, meg a /etc/hostname-ben is át kellett szerkeszteni a host nevet, hogy ne legyen névütközés a LAN-on, de az egész nem igényelt túl nagy munkát, csak nem volt olyan zökkenőmentes, mint amilyennek ideális esetben lennie kellett volna.