Nem sokban tér el a véleményünk. Én a "Breakfast in America" albumot is odasorolom a legjobbak közé. Nem csak én, hanem pl. a Rolling Stones magazin is, hogy tekintélyre való hivatkozással érveljek :) Viccen kívül, valóban kisebb kitérő volt a pop irányába (vagy nem), viszont hihetlen kompozíciókkal és mesteri hangszer használattal ajándékozta meg a nagyközönséget. A Goodbye Stranger mellett, olyan szerzemények szerepelnek rajta, mint a The Logical Song, Oh Darling, Take the Long Way Home és a Child of Vision. Készült belőle egy Deluxe válogatás, ahol kihagytak pár számot az eredeti lemezről, de hozzáadták pl. többek között az Even in the Quietest Moments, a Give a Little Bit és a From Now On számokat. Sajnos lemaradt az It's Raining Again (van egy-két cameo) az egyik legfőbb kedvencem tőlük. Nem ismerem a Styx útját, ott is kivált az együttes egyik fő motorja? A Supertramp esetében Roger Hogdson volt aki szóló karrierbe kezdett. Érdekes, hogy sem ő, sem Rick Davies a másik motor, nem tudott olyan világsikert arató zenével előállni, mint annak előtte mikor együttest alkottak.
Hodgson néhány elszórt rockos számot írt (Had a dream, ha jól emlékszem) és egy igazán fülbemászó és elkeseredett dalt alkotott, más nem nagyon jött össze.
Nevezzük ez utóbbit másodvirágzásnak, szigorúan a szóló pályafutásán belül? Nem tudom, mindenki ítélje meg maga. Nekem nagyon tetszik.
Hungry - Roger Hodgson - Supertramp co-founder, writer and composer