Apám a te helyzetedben olyat prognosztizált volna, hogy engem fűz majd fegyverért, aztán szépen elköszönve kitessékel a szobából és bumm. Én is ezt gondoltam róla, mert ritka kemény pali volt.
Aztán roncsként leépülve és időszakos magatehetetlenségében már az utolsó hajszálba is kapaszkodott, élni akart. Majd’ 10 év fekvés és kiszolgáltatottság után adta le a forgalmit. Az esetek felében több esze volt sokunknál, ez volt a legnagyobb büntetése.
Ui a lényeget elfelejtettem: nekem nem a kemény és szilárd jellemű ember maradt meg az emlékezetemben, hanem a kiszolgáltatott és sajnálatra méltó élni akarású fekvőbetegé. Ha egészségében ezt az utóbbi gondolatot felvetném neki, tuti befűzne valami hatásos fegyverért, s ugyanezen gondolatom mentén bizony hozzá is segíteném. Ezzel szerintem el is helyeztem magam a nyitó kérdés körében. Egyedül a BTK jelentene féket.