Végre egy igen magas labda, de lacspom, mint a pinty.
Annak idején Sallay mester előadásában kitért a tervezési elvekre, majd néhány népszerű márka erősíőinek kapcsolástechnikáját és minőségét elemezte. És jött a ziccer, amit az előadás végére tartogatott: - Gondolom lihegve várjátok, hogy a Quad 405-öt emlitsem. Röviden: Zenehallgatásra alkalmatlan. Hát ezt az egyébként a mérések alapján extrém kis torzítású erősítőt cserélték le a fos, nagyobb torzítású csövesre. :-D Íme, a jóra mért kütyüt az emberi fül csak akkor hiszi el, ha tényleg jó.
Maga az erősítő egy zseniális kapcsolás - ráismerhetsz benne a mérési ötletedre. Egy kistorzítású A osztályú erősítő, egy nagyteljesítményű AB osztályú erősítő, a kimenet és a bemenet hídba van kapcsolva. A híd a kimenetre kerülő torzítást kivonja a bemeneti jelből, amelyet az A osztályú végfok "kijavít".
Üzletileg az akkoriban újnak számító nagyobb feszültséget elviselő végtranzisztorokból (->nagyobb teljesítmény) egy stabil, alacsony torzítású mérési eredményt produkáló erősítőt lehetett piacra dobni. Az eredményekkel lehetett hencegni, viszont meghallgatáskor csak a gagyibb erősítőkhöz képest volt számottevő javulás.
Ökölszabály, hogy a torzítás keletkezését kell megakadályozni és nem visszacsatolással csökkenteni azt. Ezért a csöves erősítőkné csak laza visszacsatolást alkalmaznak, esetleg visszacsatolás nélküliek. Ekkor viszont ighen jó a tranziens viselkedésük.
A Quad 405 végtranzisztorainak túl alacsony volt a határfrekvenciája és az így keletkezett hibát már nem jól kezelte a visszacsatolás.