A múltkor megosztottál egy cikket a komondorról és a kuvaszról, ugyanerről a weboldalról, amit nagyon érdekesnek találtam. Köszönet érte!
Szeretem az igazi kutyákat, és néha elábrándozom azon, milyen remek volna egy tanya, komondorral és kuvasszal (meg vizslával és német juhásszal, esetleg pulival kiegészítve), de azonnal rájövök, hogy ehhez egészen másfajta életmód kellene, hiszen a kutyák létének értelmét és keretét jelentő egyéb állatok és környezeti jellemzők nélkül az egész csak freakshow lenne. Így aztán ez az ábránd visszakerül a polcra, a "telek a holdon" és társai mellé. Városba kutya nem való sajnos.
Néha, némelyik kis öleb tekintetében látni vélem, hogy abba a torz kis testbe egy igazi kutya "lehetősége" vagy inkább "lehetett volnasága" van bezárva, és ez elszomorít. Nem az a kis görcs tehet arról, hogy ilyennek született, de sajnos menthetetlen, reménytelen a léte. "Szerencsére" aztán annyi minden van, ami még jobban elszomorít és amin bosszankodni lehet, így nem tart sokáig a gnóm kutyukákkal kapcsolatos rosszkedvem, hiszen az ölebhez tartozó "apuci/anyuci" látványa megadja a perspektívát. Gyerek- és/vagy kapcsolati pótlék, hosszú távú, komoly felelősségvállalás nélkül. Ráadásul ez -- ahogy mások is írták -- egyáltalán nem új dolog, hanem a mindenkori korszellemhez mért túlságos jólét miatti perverzió, ami korántsem csak a kutyatartásban vagy -tenyésztésben nyilvánul meg.
Ez van. Csökevény világban élünk, mert nincs kormányosa, és ezt kényelmesebb elfelejteni, helyette meséket szőni. Igyekszem inkább a pozitív dolgokra koncentrálni, főleg azokra, amikre hatásom lehet. Így, bár szimpatikus a téma, azt hiszem, kihagyom az előadást. :(