Ennek nagyon egyszerű történelmi okai voltak: Senki nem informálta a kiskereskedőket rendesen. Az OTP és társai nyomultak ezerrel (90-es évek!). Több pénzintézet nem tudott adni saját terminált, hanem egyből a nagyokhoz irányította a kereskedőket. Eleinte még ezek a terminálok nem is internetképesek voltak - dialup PSTN-en (jó lassú) vagy ISDN-en (ez villámgyors volt).
Abban igazad van, hogy a kereskedőknek / kártyaelfogadóknak néhány évente (~3 év) illett volna felülvizsgálniuk a stratégiájukat. Kb. ugyanaz történet, mint a céges szerződések rendszeres felülvizsgálata: kimarad sokszor sok helyen. Aztán jön a pislogás, hogy miért olyan drága.