Persze, C-ben van egy rakás öröklött dolog, ami kompatibilitás miatt megmaradt. Hovatovább nem írok int típust, mert nem tudom, mekkora, mikor fog túlcsordulni, vagy mondjuk lekérdezem, hogy ezen a konkrét processzoron mekkora, majd egy másikon meg nem. Jó lesz nekem az int8_t, int16_t, int32_t, esetleg int64_t, 8 bites architektúrán akár int24_t is lehet. Ezzel csak azt akarom mondani, ha valami bizonytalanságot érez az ember, az mindig megkerülhető, megkonstruálható úgy a kifejezés vagy adatstruktúra, hogy az működőképes, világos legyen. Nyilván veszélyes az, ha valaki byte-os tömbre 16 vagy 32 bites pointer kasztolással hivatkozik, s elfelejtette align-olni a tömböt, mert a fordító simán lefordatja páratlan címre vagy nem néggyel osztható címre a hivatkozást, a CPU-ban pedig egy vaskos exception keletkezik futásidőben. Ránézésre, ha nem gondolunk utána a hardware szempontjai szerint, akkor minden jó.
És ezek azok, amik miatt valójában ez nem egy tiszta, logikus nyelv, ha bizonytalanságokat kell kerülgetni :)
Személyeskedés nélkül némileg elegánsabb lett volna a hozzászólásod. Nem értem, mi szükség van erre, de ha ettől érzed jobban magad, nem fosztalak meg az élménytől.
Nem igazán látom személyeskedésnek hogy
a) hivatkoztam arra, hogy ezekben te is részt veszel, és neked sem tiszták és világosak sokszor, pedig C programozó vagy
b) meg arra, hogy azért tűnhet logikusabbanak, mert már beleszoktál a hülyeségeibe?