Szoktam önvezetés fejjel gondolkodni, és őszintén esélyét sem látom, hogy általános, mindenre jó megoldás jön jelenlegi környezeti feltételek mellett.
Sok vezető asszisztens van az autómban, gyakorlatilag újra kellett tanulnom együttműködni a géppel. Sokat vezetek, így is kb két hónap volt, mire azt mondtam, hogy már inkább segít, mint új kockázatot hoz. Új kormányfogás is kellett, mert el kellett találni azt a pozíciót, amikor még érzi, hogy terhelem, azaz nem engedtem el, de elég laza ahhoz, hogy tudjon korrigálni, de elég biztos ahhoz, hogy azonnal be tudjak avatkozni amikor rosszul dönt (szokott), és közben ne is legyen fárasztóbb, mint automatika nélkül. Emiatt ott van a figyelmem, de mégis sok energiát spórol. Kicsit olyan mint a hibrid hajtás, folyamatosan adjuk-vesszük egymás közt az irányítást. Ma már annyira, hogy nagyon ritkán van hangjelzés, érzem a viselkedésén, mikor kell belenyúlnom, de ehhez együtt kellett töltenem az autóval heti több órát és 15e km-t, mire ez rutinná vált. Egy full önvezetés azt ígérné, hogy nem kell figyelnem és belenyúlnom, emiatt inkább veszélyesnek érzem, mert esélye sincs minden edge case-t lefedni, és nekem sem lenne esélyem felfogni mi van, amikor egyszercsak csilingel száznál, hogy "bocsi, de innentől a tiéd" és ott vagyok egy bonyolult és veszélyes szituáció közepén.