A világ közben az olimpia utolsó napjaira készült. Az emberek még mindig a megnyitó vitáján rágódtak (hogy az Utolsó vacsorára hajazott-e az élőkép vagy sem), a Helif ügyet csócsálták (ránézésre túl férfias-e?). Közben már méregették, hogy melyik ország hány érmet szerzett? Hogy fertőző-e a Szajna? Hogy a woke vagy az orosz propagand miatt feszült-e a hangulat az olimpián? Szülők, edzők nyilatkoztak a sportolóról: hogy lehet bajnokot nevelni?
A Nyugat végülis, a maga hajcihős módján ünnepelt.
Közben valahol a Gázai övezetben, elszenesedett testrészek és hullazsákok között egy középkorú férfi kapirgált, hogy megtalálja a gyerekeiből, ami még összeguberálható.