Azért, ha valami szisztematikus módszerrel sorszámozol, akkor könnyen megoldható, hogy ne keveredj el. Nem arra találták ki, hogy nagy programokat írj benne (a gépek is kicsik voltak, és kezdő nyelvnek is szánták). Pl. a példádat sokkal áttekinthetőbbé, karbantarthatóbbá teszi, ha úgy írod meg, hogy
10 IF NOT feltétel THEN 1000
20 THEN ág első utasítása
30 THEN ág második utasítása
...
989 REM THEN ág vége
990 GOTO 2000
1000 REM IF ág eleje
1010 IF ág első utasítás
1020 IF ág második utasítás
...
1999 REM IF ág vége
2000 REM ENDIF
2010 ...
Persze ezzel is van két baj: az első a sorhosszlimit (bár ez a legtöbb implementációban azért nem 72 karakter volt), a másik, hogy az ilyen szabályok betartásához már kell némi gyakorlat, tehát pont a kezdet kezdetén sz*p az ember ahelyett, hogy sikerélménye lenne.
(A hasonló kellemetlenségek a Fortranban épp emiatt kevésbé voltak zavaróak: azt hosszabb programokhoz, gyakorlottabb programozóknak szánták. De ugyanúgy, ahogy a Fortranból is sorban kiiktatták a Fortran 66 kellemetlenségeit (Fortran 77, Fortan 90, Fortran2003), teljesen továbbfejleszthető lenne a basic is egy struktúrált programozásra tényleg alkalmas, a régivel (nagyjából) felülről kompatibilis nyelvvé.
Azt, hogy a szubrutinok is hozzáférnek a hívó szubrutin változóihoz, tényleg elvetemült ötletnek tűnnik ma, de egy 16K-s gépen még így sem lehetett könnyű egy egészen Fortranszerű nyelv interpreterét megírni.)