Az a gondom ezekkel az érvekkel hogy nem vesznek figyelembe egy csomó dolgot. Valószínűleg azért, mert nehéz elképzelni, milyen amikor nyomorítja az életed, hogy máshogy van drótozva az agyad, senki nem hisz neked, és amúgy is vegyél határidőnaplót, csak akarni kell.
Szóval, igen, mindenkinél előfordulnak a tünetek. Ahogyan pisál is mindenki. De ha egy nap 120x kell brunyálni, akkor ott ugye valami nincs rendben, és ezt már nem szokás végiggondolni.
Trendi dolog felülni arra a vonatra, hogy "mostanában trendi ADHD-snak lenni, meg gyógyszerlobbi", ahelyett hogy megpróbálnánk megérteni, hogy mit jelent amikor már klinikai szintűek a tünetek. Az elmúlt pár évtizedben sokat fejlődött, hogy mit tudunk az ADHD-ról. Mármint, mint emberiség. Az átlagember legyint, mint minden mentális problémára. De nem (csak) azért nő a diagnosztizltak száma, mert a gyógyszergyártóknak az jó, hanem leginkább azért, mert már kevésbé szarják le és javul szakismeret a témában.
Ha akkora üzlet lenne benne, akkor nem lenne több mint 1 év a várólista itthon a diagnózisra, mert lenne rá kínálat is, hiszen megéri. Nem lenne folyamatosan gyógyszerhiány, hiszen megéri eladni.
"elmegy egy modern kuruzslóhoz (^pszich*)" <- ez meg top kedvenc. Itthon azt nézik ki, aki elmegy pszichológushoz, foglalkozik önismerettel, próbálja megérteni magát. Nyugatra inkább azt nézik furán aki nem. Valamiért ez hozzáállás szokott még korrelálni azokkal, hogy:
- a fiúk nem sírnak
- engem is így neveltek és nézd meg teljesen normális vagyok