Oh, dehogy is nem. A stàtusz szimbólumok egy jelzéskényszer részei mellyel azt próbàlja csipogni a környezete felé, olyan gazdag és akkora valaki, hogy megengedheti magànak túlàrazott, értéktelen dolgot vàsàrlàsàt. Csakhogy, ez nem a stàtusz jele, hanem a lelki nyomornak.
Annó, volt szerencsém olyan emberrel beszélgetni, aki a Rolexen és az ilyen kistàskàn csak mosolygna, mert az àruk nem éri el a hobbizàsra elszórt havi költõpénzét. Õt pl. halàlra ekézték, az akkori lómlbiszniszen keresztül EUs pénzeket lenyúlni próbàló politikusok, hogy igazàn megengedhetné magànak, hogy dràga brandeket vegyen fel bankettre. Õ erre azt vàlaszolta, hogy "Van elég pénzem, hogy ne legyen cimke a ruhàmban..."