Sokat "dolgoztam", a gyerekeim meggyőzésén, hogy az unokás képeket, videókat a Viber-en küldjék, de akinek közülük gyengébb hardverrel rendelkező telefonja van, a videókat a fb-messenger-en inkább akadások nélkül tudja elküldeni. (Vagy jobban optimalizált az üzenetküldő szoftvere a gyengébb hardverre, vagy nála a Viber alapértelmezett beállítása komolyabb minőségi követelményt támaszt a hardver iránt.)
Persze sosem volt és soha nem is lesz fb-profilom, ebben strómanom a párom. - (Az ő életét és telefonját szennyezhetik, viszont így én is láthatom néha az unokáimat a "Viber-renitens" gyermekem felől. - Nem mellesleg.., - bár szándékaim ellenére, - de így cukorhegy is értesülhet a cseperedésük üteméről.)
De egyszer, - el kell ismernem, - alaposan befürödtem volna "cukorhegy" nélkül.., - ti. történt, hogy a 8-ason, - déli 13 óra előtt, - egy "gyesznyó" kiütötte alólam az autót. A telefonom az ütés következtében újra boot-olt, mindkét SIM-je kódot kért, ami "hála Istennek", a baj helyétől otthonomban, csak 300 kilométerre volt felírva. Tetézte a bajt, hogy sem a gyerekeim, sem a párom teló száma nem volt a fejemben letárolva. Úgy, hogy az úton érkező ismeretlen, jó szándékú segítőnek csak annyit tudtam elmondani, hogy a nagyobbik lányomnak van fb-profilja. Ő rutinosan megkereste, és tudta informálni a balesetről, és így pár óra útszélen ücsörgés után, végre megérkezett a "felmentő sereg". (Azóta is hálásnak kéne lennem a "pofakönyv" létezésének..!)
Tanulság.., a fontos telószámoknak, SIM-kódoknak, azóta, - egy noteszben felírva is, - mindig nálam kell lennie.