Gondolkodtam. Szerintem sok vita, egyet nem értés itt a fórumon a részletek ismeretének hiánya miatt születik.
Jómagam szinte nem is autózok városi forgalomban. Hosszú utakra megyek, vidéki országúton - ahol nem sok esemény van. A tükröket reflexből figyelem, alapban is, de ha bármit csinálok, az mindig tükörbe nézéssel kezdődik.
Leírom, hogy bedugós BT fülessel telefonálok meg podcast-ot hallgatok.
Mondjuk van egy olvasó, akinek az autózás fogalmához a belvárosi forgalom meg a rakparton araszolás társul - mert számára nagyrészt ez az autózás. És ő ezekre a szitukra projektálja rá az olvasott kijelentéseket.
Ha nagy ritkán városi forgalomban veszek részt, nyilván nem akkor dugom be a fülest; eleve stresszes számomra a helyzet, mert szokatlan. Akár csak egy Budapesten áthaladás is, vagy egy vidéki megyeszékhely csúcsforgalmában való részvétel. Megoldom, de nem szeretem. Na ott tényleg szinte minden figyelmemre szükség van. De amikor dzsalok az ismerős úton, ahol általában gyér a forgalom, vagy legfeljebb néhány autó halad egymás után, ott szerintem még külön jó is, ha leköt valami. A figyelem az ingerszegény környezet hatására is tud lankadni. Az M86-oson pl. nagyon sokszor éreztem már, hogy mindjárt elalszom. Volt, hogy le kellett hajtanom a falusi kisbolba kóláért, encsiüccsiért. Egyszerűen mert annyira ingerszegény, eseménytelen. Forgalom általában alig van (nem egy M1-es, na), hosszú, egyenes szakaszok, a táj egyforma, 110-es sebességkorlát, tempomat. Ilyenkor akár az is nagy segítség, ha van veled valaki, akivel tudtok beszélgetni.