Ha jól értem, ennek az a lényege, hogy enterre menjen tovább a fókusz a következő get-re. Ez működhet, de mégsem írnék ilyet, ui. jobban szeretek alkalmazkodni a Swing eredeti koncepciójához, ami TAB-ra viszi tovább a fókuszt. Az az általános tapasztalat, hogy minél jobban alkalmazkodik egy program a környezethez, annál kevesebb a szívás.
Utána kéne nézni, hogy más GUI programok hogyan viselkednek ebből a szempontból. Az a feltételezésem, hogy a mezőelhagyáshoz kapcsolt ellenőrzés nem tipikus.
Fogom, hogy nehéz a keyboard bal oldalán levő TAB billentyű után kapkodni, de hogy jövünk mi ahhoz, hogy megkérdőjelezzük olyan nagyságok elképzelését, mint B.G. meg a Sun, netán "visszaforgassuk az idő kerekét";)