Szerény véleményem szerint ebben a témában nagyon kicsi választja el a pozitív megnyilvánulást (büszkeség, bemutatás, dicséret, érdemek elismerése, önbizalom stb.) a negatívaktól (nagyzolás, irigység, felvágás, magamutogatás stb.). Mindenképp fogadó és vevő személyétől függő és kontextus függő is.
A nagyzolás általában az anyagi javakkal való felvágást jelenti. Holott ugyanúgy lehet nagyzolni szellemi teljesítménnyel, mentálisan elért célokkal is. Utóbbiakhoz mégis kevésbé kapcsolódik negatív jelentéstartalom. Talán mert kevésbé látszik kifelé? Vagy mert nem látszik annyira a 160-s IQ, az 5 diploma, a 6 beszélt nyelv, boldog család utódokkal stb.? Furcsa ez így.
Nálam is megvan az, amit kolléga írt: Nem tudok mindent megbeszélni a környezetemmel (pár ember kivételével) és szó szerint válogatnom kell, hogy kinek mit mutatok meg/be. Már egy sima autóvásárlásnál is "képesek bennem a kést forgatni" kis túlzással. Ez 2018-ban csúcsosodott ki egy "vacak" Opel Insignia vásárlásakor. Tudom, ismerősi vagy baráti, rokoni kört kell cserélni....
Nem elvíve politikai irányba a topicot: A hátszél mértéke is számít. Ha valaki önerejéből, kemény munkával ért el valamit, az teljesen másként csapódik le, mintha ügyeskedéssel, csalással, lopással, susmussal, korrupcióval (és társaival) éri el az ember a céljait.
Mészáros típusú sikeres emberek nem véletlenül irritálják a köznépet. Persze hogy mi a siker, az már egy könyvet érdemelne.